Eddig hiányoltátok az ilyent posztot, most egy kedves olvasónk leírta minden fájdalmát, gondját, ha csak ilyen posztok lennének, az lenne ám az igazi excsajok sajnos nem kapunk mindenkitől ilyen posztot. Minden tiszteletem az úré!
"Kedves Sorstársak,
szolgáljon elrettentő és ugyanakkor elgondolkodtatóan szomorú például az én „rövid” történetem, amelynek főszereplői a képeken látható személyek.
Kezdődött minden az Új Év első hajnalán, s tartott egészen egy szomorú májusi délutánig, amikor az arcomba törölte koszos lábát a nagybetűs Élet. Mint minden kapcsolat elején most is jött az érzés, az a különös bizsergés amit annyira kedvelek. Van valami ami megfog, ami megérint a lányban, s nem hagy nyugodni, csak Ő jár a fejemben. Volt ideje és helye szaladgálni a gondolatoknak, hiszen úgy hozta az élet, hogy közénk ékelt közel 220 km-es távolságot, valamint egy erősen szabályozott hétvégi időbeosztást. Sebaj, megoldjuk, power of love, lesz rá megoldás, csupán idő kérdése. Egymásra voltunk kattanva, sebesen történtek az események, gyakorlatilag néhány hét alatt felállt a heti menetrend. H-P munka, P du/este utazás haza Nagykanizsára (nem kevés munkahelyi rizikót vállalva) hogy minél több időt tölthessünk együtt, H hajnalban vissza. Nem egy otthonülős típus vagyok, így minden energiámmal azon voltam, hogy színes, változatos programokkal töltsem meg az amúgy egész héten unalmas, szürke rabszolgamunkát végző „kedvesem” perceit, amelyekről később kiderült nem is annyira szürke, nem is annyira egyszínű!

ÉRDEKEL A TÖBBI KÉP IS? KATTINTS IDE...